(Presser Gábor)

Ahogy a harmonikádon a terceket vinnyogtatod nekem,
mint a fúró a csontban, úgy süvít a dal, zengedelem.
Én nem akarom már, nem akarom már,
nem akarom hallani már…

Tudod, nem vagyok gyáva, de tőled mindig megijedek,
és a szívem a torkomban úgy zakatol, mint a vonat.
Én nem akarok már, nem akarok már,
nem akarok félni már…
Te a szívbajt hozod rám!

Mikor befordul a sarkon rózsaszín ruhád,
ismerős az illat s a harmonikád.
Ott a hajadban a masni, mint ünnepi virág,
én menekülök újra, én nem bírom tovább…

Ahogy az ujjad alatt szuszog, nyög, ropog, reccsen az a zene,
és a hajladozó zenekar csupa báj, engedelem.
Én nem akarom már, nem akarom már,
nem akarom hallani már…

Befordul az utcán rózsaszín ruhád,
én menekülök, üldöz a harmonikád.
És rohanok és futok az utcákon át,
és felborítok minden harmóniát.

Tudod, nem vagyok gyáva, de tőled mindig megijedek,
és a szívem a torkomban úgy zakatol, mint a vonat.
Én nem akarok már, nem akarok már,
nem akarok félni már…
Te a szívbajt hozod rám!
Presser Gábor
Dalok
Színház
Hírek
Életrajz
Dalszövegek
Mindenki
Albumok
Film
Fotó
Videó
Etc.
Presser Gábor hivatalos Facebook-oldala
Presser Gábor YouTube-csatornája

Lo©oVoX