(Presser Gábor)

Vasárnap, pihenőnap, egyszerű, kerek.
– Ma kirándulok – szólt a Jóisten –, na, gyerünk, segítsetek!
Nem kell sál, nyakkendő se, elég egy kabát.

S az angyali szolga csak tátog: – Na de, Uram, na de… nahát!
A többiek is csak mökögnek, szólni nem mernek.
S elindult az Úr, s megérkezett.

New York, ’55, Café Etude.
Zeneszerzők s egyebek, ez a törzshelyük.
És betoppan az öregúr, és köszön egy jó nagyot:
– Bemutatkozom, kérem, a Jóisten vagyok.
S a zeneszerzők kedvesek, ők úriemberek,
hellyel kínálják – a kávé hűl, a füst remeg.
– Teát, ha tetszik? – Köszönöm, én azzal nem élek,
én azért jöttem, kérem, hogy zenét rendeljek.
A Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem,
férfimódra megvallom, meg is könnyeztem.
Valami operát vagy operettet vagy valami modernet.
Lehet mai a környezet, de klasszikus hangszerek!

S a zeneszerzők mosolyognak, de senki nem nevet,
Leonardra gondolnak – a kávé hűl, a füst remeg.

Majd Leonard…

Szóval üldögélnek, szivaroznak, kint szépen süt a nap.
Megin’ másról beszélgetnek, férfihangulat.
S a Jóisten, hm, köhint egyet: – Megbocsássanak,
a Rómeó a Júliával, hát mondják, mit szólnak?
Zene kéne, uraim, gyönyörű szép zene,
s ha önök nem vállalják, akkor ki a fene?

S egy szerző szól: – Most nem bírok, most szerelmes vagyok.
– Most én se – így a másik –, én reklámot írok.
– Én feketelistán vagyok – sóhajt egy göndör harmadik,
és hátranéz, kicsit dilis, már rég nem figyelik.
– Ma zenés filmet, azt nem írunk, napi 30–40 jegy…
a közönség a moziba most háborúzni megy.

És odaül a legöregebb, a szeme úgy nevet:
– Én megmondom, uram, hogy ki a te embered:
Majd Leonard, ő jó lesz neked.
Majd Leonard, ő lesz az embered.


S az ajtó nyílik, és becsusszan a fény,
egy gyönyörű árnyék áll ott, kis színésznő szegény.
Körülnéz, hunyorog, s halkan kérdezi:
– Leonard? Otthon a zongorát veri…
– De bemutatunk az Úrnak, na gyere, kedvesem.
– Maria, Maria, Maria a nevem.
És zavarba’ van, hát persze, kis statiszta szegény,
és leül, és rágyújt, és vár, mint a remény.
S a Jóisten, hm, köhint egyet: – Tudja, kedvesem,
egy zeneszerző, egy nagyon jó, az kéne nekem.
A Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem,
ha tudna valakit, én most megrendelem.

– Hát Leonard – szól Maria –, ő zseniális zenész,
csak tessék velem jönni, csak két utca az egész.

És elköszönnek, s a szerzők mondják: – Gratulálunk, remek.
És mosolyognak – a kávé hűl, a füst remeg.

S az utcán vannak, sietnek, mert sürgős a dolog.
A tűsarok kopog, a Jóisten csoszog.
Maria szól: – Megérkeztünk, ez az a ház.
S az ablak nyitva, besüt a nap, valaki zongoráz.
De a Jóisten most azt mondja: – Én mégse mennék be,
én búcsúzom, kicsim, Isten vele!

– No de, hé, hé, még ne tessék, még valami jár nekem.
Ugye nem lehet, az nem lehet, hogy csak ennyi a szerepem?

– Hát nem bizony, kicsim, itt egy csók a múzsának,
s ha megkérem, ugye átadja annak a Leonardnak?

S a csók csattan, a zár kattan, Maria még int,
a Jóisten már nem, ő egy jó nagyot csettint.
És tovacsoszog, és mosolyog, s a fejét csóválja,
s egy dallamot fütyül – ő már tudja.

Majd Leonard…
Presser Gábor
Dalok
Színház
Hírek
Életrajz
Dalszövegek
Mindenki
Albumok
Film
Fotó
Videó
Etc.
Presser Gábor hivatalos Facebook-oldala
Presser Gábor YouTube-csatornája

Lo©oVoX