(Presser Gábor)

Két ördög ül a folyónál, zenélni akarna, zenélni próbál – ordibál.
Két ördög ül a folyónál.
Az egyik kezében öthúros hárfa, a másik meg azt a micsodát fújja.
Pánsíp! Jó, pánsíp – a pánsípot fújja.
Könny a szemekben, énekelnek: Jó leszünk.
Könny a szemekben, énekelnek: Jó leszünk.

Szörnyű a nóta, iszonyú a nóta, ecet a nóta, bűzlik a nóta – szerelmesek.
Szörnyű, szörnyű, szörnyű, szörnyű, szörnyű, szörnyű, szörnyű, szörnyű.
Szörnyű a nóta, sírnak a fák, ropog az ág, sírnak a fák – szörnyű a nóta. Meg vannak hatva.
A madarak is sírnak, egymásnak repülnek, a ma született bárányok a kutyáknak feszülnek.
Szörnyű a nóta, iszonyú a nóta, vicsori a nóta, kénes a nóta, nem hagyják abba – szerelmesek.
Szerenád. Jó!
Jó leszünk.

Mer’ szerelmes az ördög, mind a ketten, két angyalka repked átellenben,
a túlsó parton, a fák közt két angyalka szabadon ide-oda röppen.
Az angyalok persze szerencsések: nem nagyon hallatszik át az ének.
Széles a folyó, a víz hideg, az ördög persze nem bírja a vizet – a jeges vizet.
Az angyalok persze szerencsések: nem nagyon hallatszik át az ének.

Szörnyű a nóta, ordibálnak, de közbe’ mindketten arra gondolnak,
arra, hogy milyen lehet ott a két gyönyörű angyalnak.
Szörnyű a nóta, ordibálnak, bele is bandzsulnak, ordibálnak,
de közben mindketten arra gondolnak, hogy milyen lehet ott a két gyönyörű angyalnak.

Két angyal repked a túlparton, szabad a délután, micsoda alkalom!
Pillangókkal susmutolnak, faggatóznak, csodálkoznak:
szerelem, beporzás – nagyon izgalmas.
Hallgatódznak, elpirulnak, kérdezgetnek, összesúgnak, sikongatnak, nevetgélnek –
a pillangók, fú, jól mesélnek!

Persze összefutott már mindenki, itt az egész környék,
a madarak, az állatok, a nagyok és a kicsik és a törpék.
Mindenki látná, mit eddig csak képen:
Angyalok itt, és nem fönn az égben?! Hááááááá…

Óriási tömeg, hatalmas rumli: vadkacsa, vadkecske, zsiráf és brumli
és tigris és bugris és gólya és béka és lajhár és süni s a tarajos léha.
S egy kismalac, olyan settenkedő, szeppenkedőleg jelzi:
Ööö, a folyóban, lenn egy kis aranyhal várna, fázik és fél, mer’hogy sok ott a bálna.
Üzenetet hozott. Hé angyalkák! Mer’hogy ő itt a postás – ha meghallgatnák…

És csend –

Min-den-ki odahajol, s az aranyhal köszörül, s kicsit meghajol:
Kissé halk a hangom, nagy itt a lárma, háromszor úsztam már át ide hiába.
Na – két ördög ül a folyónál, nem itt, a túlparton, annál a mólónál.
De nem ismerem őket, de szépek s nagyok. Mondták, ha sikerül, jutalmat kapok.
Szerelmesek belétek mind a ketten, nektek énekelnek átellenben.
Na, nézzetek már át, szerintem szépek, ha volnátok kedvesek, s átrepülnétek…

Hjaaa…

Az angyalok, hát jó, fölemelkednek, fékeznek, megállnak, fülelnek, néznek,
a fák fölött fürkészik a borzalmas képet.
Jó leszünk. Jaaaj!
Jó leszünk.

Az ördögök fáznak, reszket a hangjuk, ordibálás közben vízbe lóg a farkuk.
Jó leszünk.
A közönség néma, az angyalok csak néznek…
Az aranyhal szól: Na, mit üzentek?

Tűnjenek a francba!
Presser Gábor
Dalok
Színház
Hírek
Életrajz
Dalszövegek
Mindenki
Albumok
Film
Fotó
Videó
Etc.
Presser Gábor hivatalos Facebook-oldala
Presser Gábor YouTube-csatornája

Lo©oVoX