|
(Presser Gábor) [Optimista történet] 1‑ből idelőttél a szívem közepébe, 1‑ből hozzám jöttél, de senki nem is kérte. 1‑ből beköltöztél, elvitted az autót, másnap visszajöttél, azt mondtad, hogy jó volt. 1‑ből lefeküdtél az ágyam közepére, 1‑ből elaludtál, s fölkeltél ebédre. Aztán elnyomtad a csikket a tányér közepébe, irgalmatlan bűz volt – há’ hogy lesz ennek vége? Majd elfújja a szél… Este fölébredtél, azt mondtad, hogy jöjjek, elém kuporodtál, hogy motorozzunk egyet. A gumi csak úgy füstölt, nem is néztél hátra, furcsa volt az illat, ismeretlen márka. Majd elfújja a szél… Kicsit bámultam a holdat – te azt mondtad, majd holnap. Most vendégeid vannak, koncertet akarnak. És énekelni kezdtél – elpusztult a macska. A szomszédom, az őrnagy belelőtt a falba. Én hallgattam 1 CD-t, te benyomtad a tv-t. Azt mondtad, hogy gyorsan, gyűlés van a parkban. 1‑ből szót is kaptál, jó volt a beszéded, én hátraódalogtam, kicsit szégyelltem a képet. Majd elfújja a szél… 1‑ből idelőttél a szívem közepébe, 1‑ből belelőttél, s a nyílvesszőn levélke. Vigasztalsz, hogy jobb lesz, sajnálod, hogy vége, én örömömben sírok, és azt mondom, hogy végre. Majdcsak elfújja a szél… Majd elfújja a szél… |
