2022. január 2.
A második könyv is egy meglepően eredeti memoár, sztorigyűjtemény, nagyszerű folytatás. A történetmesélés módja megegyezik az elsőnél tapasztalt módszerrel: az a koncepció, hogy nincs koncepció. Presser csapongva emlékezik, amit élvezet olvasni. Van stílusa és humora, főleg hogy számtalan érdekes és új információt kap még a korszakot jól ismerő, tapasztalt rockrajongó is. Ez nem csak a saját maga és az LGT pályaképe, ez a magyar rock történelme is szemelvényekben. Sok esetben érdemes a sorok között olvasni, a lényeg éppen az, amit nem ír le
Tamás Gábor könyvkritikája a Gabó olvas blogon.
|
|