|
2010. december 23.
1977‑ben, amikor a Vígszínház bemutatta a Jó estét nyár, jó estét szerelem című Fejes Endre-darabot, az előadásról írva vitába bocsátkoztam azzal a véleménnyel, hogy a regény, amelyből a színpadi változat készült, „a hatvanas évek terméke, és mondanivalója napjainkra már nem érvényes. Meglehet, ma már nem olyan látványosak a külföldi (autó-, szövet- vagy férfi-) márka előtti hajbókolás gesztusai, talán finomodtak (csakugyan finomodtak?) a palifogás eszközei… De Fejes elsősorban nem ezekről szól. Hanem azokról a külső és belső – a társadalomban és az egyénben létező – feltételekről, amelyek önsorsrontó és másokra nézve is veszélyes szerepjátszásba, sőt gyilkosságba taszítanak egy munkásfiút.” • Koltai Tamás kritikája a Nemzeti Színház előadásáról az Élet és Irodalomban.
|
|
