Lehettem volna valaki más,
de más az valaki más lett,
mert a szerencsét keserű cseppekben
diktálta belém akkor az élet.
Mert egy furcsa tanár nem engedte meg,
hogy igazi művész legyek.
Bár a keserű lassan édes lett,
most valamit mégis kérdezek:
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?
A kalapács lassan a két kezemből
az olajos földre hullt,
mikor először hallottam igazán szólni
az ezüstös hat húrt.
És már semmi más nem érdekelt,
csak a zene, a zene, a zene,
és most azt játszom, amit én akarok,
de kalapálni már rég nem tudok.
Hát hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?
Én éltem úgy, ahogy te is éltél,
mikor gyerekek voltunk még,
s aztán oldalba vágtak:
„Ideje már, hogy komolyabb ember légy!”
Hát megráztam magam, és játszani kezdtem,
hogy ne legyen velem gond.
De azóta is csak gondolkodom,
csak azon, csak azon, csak azon, csak azon:
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha nem kapsz semmit a dalomtól?
A dalszöveget Lutter Imre mondta el 2020 májusában, a Retro Rádió ünnepi összeállításában.
