|
(Presser Gábor) Én nem tudom, hogy van, de néhanapján, ha álmodom, egy hangszóró reccsen egy állomáson, s csak hallgatom: „Kisvonat indul a kilences vágányról, szíveken, lelkeken át.” S csak jön, jön, jön, jön – a füstön át. A kicsi vonat valahogy nem akar elmenni, s ha mégis elindul, egyből meg akar fordulni. Neki nincs tilos, nincs piros, a szemafor hiába vált. Csak jön, jön, jön, jön – és hogy szuszog már. Zakatol, zakatol, zak-zak-zakatol, zakatol, zaka-zaka-zakatol… Az a hang, az a hang valahogy nem akar halkulni, az a gőz, az a füst valahogy nem akar felszállni. Csak liheg és szuszog és kormol és nyiszog, már nem számít semmi szabály. Csak jön, jön, jön, jön – a füstön át. A füstön át… |
