|
(Presser Gábor) Fák, utak, emberek biciklivel, és a sorompónál beszélgetek valakivel. És este a koncerten meghajolok, és ha megkérded, hogy hol tartok, hát annyit mondhatok: Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton – Nem is gondolod. Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton – Nem is tudhatod. Éjszaka kapok egy táviratot, és a repülőgép nem vár meg, hát rohanhatok. S visszafelé tényleg lemaradok, egy újabb éjszaka a szállodában – mit is mondhatok? Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton – Nem is gondolod. Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton – Nem is tudhatod. S másnap egy nagy csokor virágot kapok, és megköszönni sincs időm, mert éppen rohanok. És este a koncerten meghajolok, és ha megkérded, hogy hol tartok, hát csak annyit mondhatok: Tíz év az úton. Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton. Tíz év az úton – Nem is gondolod. Tíz év az úton. Tíz év az úton – Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton. |
