(Presser Gábor) Fák, utak, emberek biciklivel, és a sorompónál beszélgetek valakivel. És este a koncerten meghajolok, és ha megkérded, hogy hol tartok, hát annyit mondhatok: Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton Nem is gondolod. Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton Nem is tudhatod. Éjszaka kapok egy táviratot, és a repülőgép nem vár meg, hát rohanhatok. S visszafelé tényleg lemaradok, egy újabb éjszaka a szállodában - mit is mondhatok? Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton Nem is gondolod. Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton Nem is tudhatod. S másnap egy nagy csokor virágot kapok, és megköszönni sincs időm, mert éppen rohanok. És este a koncerten meghajolok, és ha megkérded, hogy hol tartok, hát csak annyit mondhatok: Tíz év az úton. Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton. Tíz év az úton Nem is gondolod. Tíz év az úton. Tíz év az úton Ó, ez nagyon sok. Tíz év az úton. |