|
(Presser Gábor) Kicsi, nagyon fáj, hogy nem vagy már a régi kismadár. Má’ nem csicseregsz, má’ nem hízelegsz, nem nevetgélsz már. S én nem tudom, hogy mit is tegyek, mer’ nekem ez így nagyon fáj. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már… Régen azt mondtad, hogy hiányzom, és úgy, de úgy néztél rám. Most meg azt mondod, hogy unatkozol, hogy valami kéne már. Hát mondd, mi legyen, és én megteszem, vagy megveszem inkább. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát… Kicsi, veszek neked egy ezüstláncot – jó, aranyból lesz majd. És bundát, stólát, vagy mit tudom én, gyere, nem lesz semmi baj. És énekórákra beíratlak, ott lesz a többi sztár… Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már… És ha ez se jó, hát veszek neked egy négyütemű autót. És csillog az aszfalt, és dönget a Porsche, és bömböl a rádiód. S az antennára zászlót tűzünk, és nem nézzük, hol a határ. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már… És ha így se jó, hát veszek neked egy szép repülőjegyet. És Párizsba repülsz, és veled megyek, hogy mindent megvegyek. És Christian Dior lesz a szabód, s az illat magasan száll. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer már… És ha ez se jó, hát hajóra szállunk, irány Zanzibár. S a hajón a kapitány minden este az asztalánál vár. S a szavannákon vadászunk majd, s kapsz egy kisoroszlánt. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát… És ha ez se jó, hát továbbmegyünk, mondjuk legyen Mexikó. A többiek azt mondják, s hiszek nekik, ott nagyon, de nagyon jó. S egy ugrás onnan Hollywood, vár sok jóbarát. Csak mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer, mosolyogj egyszer hát… S ha semmi se jó, hát veszek neked egy gyönyörű szép fiút. Maj’ gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag, valami neki is jut. Én elfáradtam, feladom már… asszem, hazamegyek. Csak mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj még egyet… |
