|
(Presser Gábor) [A bolond és a hold c. sorozatból] Én tudtam, hogy ez lesz a vége, én tudtam, hogy nem szabad, én kiszámítottam a csillagokból: itt valami most szétszakad. Én hallottam gyönyörű kürtszót, a felhők mögött szólt, de a szerelemnap meg a szerenádhold pont akkor, pont ott volt. A francba, én tényleg tudtam, de az ember sose tanul, mer’ a lemenő naptól megvakul, a holdtól megvadul. Én tudtam az első perctől, én tudtam, hogy fájni fog, mert a celofánnap meg a papírhold pont akkor, pont ott volt. S mégis jó, hogy úgy fáj, milyen jó, jó, hogy úgy sajog. Milyen jó, jó, jó, jó, jó, hogy újra bolond vagyok. Én tudtam, hogy ez lesz a vége, én tudtam, hogy nem szabad, hogy még egy, még egy ilyen naplemente, s valami szétszakad. |
