|
(Presser Gábor) [Hűségdal] Fenn a fán és a fáról leesve, 4kézláb, diót keresve, almalopás és menekülés közben, lihegve, röhögve, kéz a kézben jó, jó, jó veled. Jó veled. Színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon és a kék alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb porban, izzadva, fázva, jóban-rosszban jó, jó, jó veled. Jó veled. Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. A folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt vagy a víz fölött éppen, a híd alatt, mikor szegények leszünk, a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk, jó, jó, jó veled. Jó veled. Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy, a szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. A szerelmem voltál, a szerelmem vagy, a szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. Munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet, gömbölyödve és félig kinyúlva, évek óta és évek múlva jó, jó, jó veled. Jó veled. Csőbe húzva, esőben, hóban, sírva vigadva, nyakig a bajban, álmodozva, úgy lassan, szépen, akkor is, hogyha nem szeretsz éppen, jó, jó, jó veled. Jó veled Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy, a szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. A szerelmem voltál, a szerelmem vagy, a szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. Tudd meg, jó, tudd meg, jó, jó veled. Jó, jó, jó veled. Jó veled. |
