(Presser Gábor) Tudom, a féltékenység kicsinyes, szánalmas dolog, és ha látod valaki máson, 1 kicsit megvetően megmosolygod. De aztán érkezik, mint a villám, és beléd áll, mint a mérgezett nyíl, és a füledbe súg sziszegő hangú, sárga furulyáján. És má jönnek a gyanús gondolatok, a rossz kérdések s a képzelt válaszok. Kit szeretsz, mikor nem vagy mellettem? Kit szeretsz, mikor néma a telefon mellettem? Kit szeretsz, mikor nem vagy mellettem? Kit is szeretsz? Csak aztán minden rendben, nézitek a tévét jól van, jól van, jól van. S vajazod a kiflit, és hozod a kávét minden rendben van, jól van. Most nem nézel a semmibe, nem tördeled a kezed, nem turkálsz a zsebekbe, helyén van az eszed jól van , jól van, minden jól van. Csak hát várod, hogy jön, és már itt is van a nyíl, a méreg, a sziszegő hang. S itt vannak a gyanús gondolatok, a rossz kérdések és a képzelt válaszok. Kit szeretsz, ha nem vagy itt? Kit szeretsz, ha nem vagyok ott? Kit szeretsz, ha nem vagy mellettem? Jaj, csak ne válaszolj Kit szeretsz? |