|
(Presser Gábor) Én csak nyomom itt a sódert a levegőbe, te meg küldesz egy kedves sms-t. S közben ott van a lényeg elrejtve, nem adod a cipzárhoz a kódot a kezembe. Jól van, jól van, jól van, jól van. Én csak nyúlkálok, de te lefogod a kezem, pedig csak simogatni, simogatni akarok. Mikor leszek a tiéd? Mikor hat meg az ócska szerenádom? Mikor leszek a tiéd? Minden percben azt a percet várom. Én csak várom, hogy rám csimpaszkodj, s már villoghat a vakuval a híres fényképész. Én csak várom, de te nem fordulsz elő, alólam meg csak csúszik ki az idő. Jól van, jól van, jól van, jól van. Én csak nyúlkálok, de te lefogod a kezem, pedig csak simogatni, simogatni akarok. Mikor leszek a tiéd? Mikor hat meg a béna dadogásom? Mikor leszek a tiéd? Minden percben azt a percet várom Mikor leszek a tiéd? Mikor? Mikor? Mikor leszek a tiéd? Mikor leszek a tiéd? Mikor? Mikor? Mikor leszek a tiéd? Mikor? Veled akarok lenni, veled akarok menni mindenhová. Veled akarok lenni, veled akarok menni mindenhová. Mikor leszek a tiéd? Mikor leszek a tiéd? Mondj egy szót, küldj még egy sms-t! Mikor leszek a tiéd? Mondd, hogy holnap, mondd, hogy ma! Mondd, hogy most, mondd, hogy mindig! Mondj, mondj valamit, valamit! Valamit válaszolj! Válaszolj, válaszoj! Mikor leszek a tiéd? Ó, mikor? Mikor? Mikor? |
