|
(Presser Gábor) Vakszerencse, találj már rám. Itt kucorgok sötét ösvények mentén. Én már mindent föladtam. Vakszerencse, találj már, botorkálj felém. Valahogy vegyél már észre, én csak nyöszörgök. Vonszolj át málnaízvilágba, mondd, hogy a lányod vagyok. Varázsolj meg, szőke akarok lenni, változtass el, erős akarok lenni. Befogott szemmel követlek, ígérem, titkaid nem kutatom. Vakszerencse, találj már rám, emelj föl, fütyürészve dugj a zsebedbe, vigyél mindenhová. Vakszerencse, találj már rám. Ígérem, most már jól leszek. Taníts meg, mit kell csinálni, ha találkozom boldog emberekkel. Hadd csináljak úgy, hogy a szolgád vagyok. Hadd csináljak úgy, hogy hozzád tartozom. Hadd csináljak úgy, mint egy beavatott. Hadd csináljak úgy, ahogy te csinálsz. Vakszerencse, találj már rám. Egyszer még jól jöhet, hogy van egy biztos támaszod. Ha meg nem kellek, lökj a szerelem karjaiba. Vak szerelem, találj már rám. Vigyél magaddal. Majd én is becsukom a szemem. |
