|
(Presser Gábor) Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret. Azt mondja, átmeneti, az, hogy ő itt tengeti, merthogy angyalként érkezett, de valahol rosszul fékezett, s van nála egy igazolvány, hogy csak külsőre néz úgy ki, mint egy lány. Én meg csak dünnyögök magamban – hogy: Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret. S csak bámul szemtelenül, s már megint egy biciklin ül, és aztán jó gyorsan elpedál, és máris a felhők között jár, s egy csöppet fékezik, és nézd, egy boríték érkezik – nahát! Na nézzük csak, hogy mi van a levélben: Hogyha utolérsz, elkaphatsz. Hogyha elkapsz, megkaphatsz. De hát hogy érjem utol, mikor ellopta a biciklimet a kis angyalka? És csak most látom, barátom, ennek szárnya is van, ha jól látom. És hát hogy kapjam el, ha nem érem utol, én csak kiabálok itt a felhők alól: Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret. Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret. Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret. |
