|
(Presser Gábor) A zakó a széken – mint a véletlen - csak úgy lazán, szépen – úgy ott maradt. S ahogy odahajoltam, már jött is az a jó puha levendulaszag. S hozzá nyers pipadohány s a hang, ahogy a mozdulat nyomán csörren egy kis apró a zsebben – kicsit mélyebben, ó. Egy kis apró a zsebben – a szívkirály így üzen. Én tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy nem lehet véletlen egy kis apró a zsebben, erre-arra, a mama nem tudhatja. S egy kis papír, ez nem pénz, ez rajz – nézd, a szívkirály kicsit kacsint a képen, s az önarckép alatt egy tízbetűs üzenet ekképpen: Férfidolog. Ó! Férfidolog, mint a sör… Férfidolog, mint a meccs… Férfidolog, mint a nyakkendő… Férfidolog, mint egy jó szivar… Férfidolog, mint a boksz… Férfidolog, mint az elektromos gitár… Férfidolog, mint a nők… Férfidolog, mint a verekedés… Férfidolog, mint a barátság… Férfidolog, mint az apa meg a fia… Férfidolog, mint a tartozás… Férfidolog, mint a titok… Mint egy kis apró a zsebben, ha a szívkirály így üzen. |
