|
(Presser Gábor) Mikor máshol süt a nap, egy embert látsz a fák alatt, ki már mindent elhagyott… Hm, az lehet, hogy én vagyok. Mikor hajnal köszönt rád, s érzed bűvös illatát, egy ember ébren álmodott… Hm, az lehet, hogy én vagyok. Ó, milyen kár, hogy ezt nem hallod meg… Mikor elfogyott az ég, egy embert vár a sötétség, kinek szíve, hm, megfagyott… Csak az lehet, hogy én vagyok. Hm, az lehet, hogy én vagyok. |
