|
(Presser Gábor) ha az erkélyen szívod a villanyszivarkát és észreveszel engem, a semmi nőt tán emléxel még, tudod, én vagyok az a fényképem ott lóg a könyvespolc fölött van még egy másik a zongorád alatt ott lesz a régebbi kottáid közt hát jusson eszedbe egy érzelgős dal és írj bele engem, a semmi vacak nőt szép sima bel canto, s nem nagyon kapar szirup csurranhat a billentyűk közt csak a fényképem ne vedd le a zongora fölül a helyén a falon egy halvány folt virul ha az erkélyen szívod az olcsó szivarkát és fél szemmel követsz, a semmi nőt megtalálsz lent a sarki presszóban s megspórolhatsz így egy nagy kerülőt s ha jó lett a dal, vidd el, kottáztasd le és osztogasd mindenütt, amerre mész s ha valaki rám ismer, mondd azt, hogy… talán s ennyi volt – mondd s mondd azt, hogy kész… menj a szobádba, ülj a zongorád mögé és sodorj a földre pár kottalapot… jusson eszedbe egy érzelgős dal és szerezz magadnak egy jó napot… |
