|
(Presser Gábor) Elakad a szó, mer’ a széllel szemben nem! elapad a hang, mer’ a szélben elvesztem, repkedek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a szél hangján dúdolgatsz. Beakad a hang, és egy ágon libeg tovább, betapad a szó, ahogy a lélek (hopp!) odébbáll. Repdesek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a felhők közt dúdolgatsz. Nem tudtam szólni, mert nagy a vihar, azt hittem, úgy volt, hogy valaki engem akar, de valaki mindig mindig, mindig bekavar, így aztán nem maradt más, csak ez a dal, a széldal. Kiszakadt a szél, és te észre sem vettél, lenyomott a szél, s te még vissza sem néztél, repkedek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a szél hangján dúdolgatsz. Nem tudtam szólni, mert túl nagy a szél, azt hittem, úgy volt, hogy engem kerestél, hát most már elhiszem, hogy te vagy a szél, mer’ a szél senki fiával nem beszél. Odavisz a szél, ahol láttam a lábnyomod, odafúj a szél, ahol hallottam a dalod, lepkedek melletted, de te nem látsz, nem nézel, te csak a szél szárnyán szédítsz el. „Volt egyszer egy repülés” PG 2019 |
