|
(Presser Gábor) Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél. Semmit se hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél. És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok. S megint kérded: Miért nem hívsz? – Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? – Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? – Várlak mindenemmel. Miért hátrálsz? – Hívlak két kezemmel. De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat. Mért hagytál el, s mért kísért még most is hangod? Mért hagytál el, s mért nem érinti ujjam az arcod? És most itt vagyok, és szédülten egyedül ballagok. S megint kérded: Miért nem hívsz? – Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? – Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? – Várlak mindenemmel. Miért hátrálsz? – Hívlak két kezemmel. Úgy, de úgy félek, hogy csak én hallom hangodat. Miért nem hívsz? – Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? – Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? – Várlak mindenemmel. Miért hátrálsz? – Hívlak két kezemmel. Ó, de úgy félek, hogy csak én hallom hangodat. |
