|
(Barta Tamás – Presser Gábor) A kalauz szólt, hogy keljek fel, lejárt a jegyem, átellenben terül el születési helyem. Foxtrott szól a kocsmábul ma, szombat délután, ott táncol vagy húsz pár csizma és a konyhalány. Itthon vagyok végre, itthon nézek az égre, itthon vagyok végre, itthon – o-ó-o-ó. Itthon szép az élet, itthon boldogan élek, itthon vagyok én. Boldog arccal lépdelek a régi ház felé, ismerosök jönnek sorra a szemem elé. Azt látom, hogy mindenki hoz valamit énnekem, az ajándékok elhalmoznak, és ez helytelen. Itthon vagyok végre, itthon nézek az égre, itthon vagyok végre, itthon – o-ó-o-ó. Itthon szép az élet, itthon boldogan élek, itthon vagyok én. Virág nyílik virág mellett a kiskert asztalán, és a vidám táncok pora a torkomra száll. Köhögnöm kell, és egy kéz gyengén hátba vág: „Hát nem ismersz meg, vén csavargó, igyunk áldomást!” Itthon vagyok végre, itthon nézek az égre, itthon vagyok végre, itthon – o-ó-ó. Itthon szép az élet, itthon boldogan élek, itthon vagyok én. |
