|
(Karácsony János – Presser Gábor) Ó, merre tűntél? A szél felkavar homokban perzselt vágyakat, az éj szétzavar titokban festett álmokat. Ó, merre tűntél? Az éj felszakít lelkekbe zárt visszhangokat, a szél visszahív hegyek mögé bújt hangokat. Az éj néma patakján felfelé húzó semmi vonatán a hold sárga lámpája nem világít már. Ó, merre tűntél? A szél megpihen, várja a semmi vonatát, az éj lesben áll, s várja a semmi vonatát. Ó, merre tűntél? A szél visszahív hegyek mögé bújt álmokat, az éj felszakít homokban perzselt vágyakat. Ó, merre tűntél? |
