Egy teljes könyvet tulajdonképpen egyszemélyes produkcióként előadni nem lehet közönségbarát vállalkozás. Zavarba ejtő feladat elé állítja a befogadót, mert többet követel tőle, mint amennyit egy hangoskönyv igényel, és nem is lehet háttérélményként élvezni, mint egy hangjátékot jóllehet, a szerző így határozta meg a műfajt. Nehéz elképzelni azt a célközönséget, amelyet hangzó szöveggel negyvenhárom percre a képernyők elé lehet ültetni. Mégis úgy tűnik, hogy van ilyen közönség: a jelek szerint léteznie kell az Esterházy- és a Presser-rajongók közös halmazának, a Szüts Miklós híveivel közös metszetről nem is beszélve. Aczél Gábor kritikája az Apokrif Online hálózati irodalmi folyóiratban.